Utálom a nagy bevásárló központot, ami "megment minket". De néha belekényszerülök, mert megéri, mert erre jut idő. Mondom én, de mondhatom, nincs mentség. Egy helyen mindent gyorsan, műszaki cikket, ablaktörlőt, evőeszközt, mirelit cuccot, pékárut, lapockát, halat, fűszert, sört, 100%-os narancslevet és persze sok bambuló, egyáltalán nem mosolygó kedvetlen, rideg - még fokozhatnám - embert kapok. Köszi, a rendszer tényleg nagyon kedves. Ez az amire vártam, számítottam. Érzem, tudom, hogy nem kéne, hogy ennyiféle, ilyen mennyiségű cucc egy helyen, na ez nem normális. Honnét jöttek, mi hozta ide, kik gyártották ezeket, mennyi szemetet halmoztak fel közben és mennyi élet pusztult el míg ideért és mennyi fog miután innét kikerül?
Ami a kosárban van az mind az erdőből jön, a földből, a hegyekből a tengerekből és a folyókból. Hatalmas monstrumok szippantják ki, óriás hálók kerítik be, gyilkos fűrészek darabolják szét és intelligens gépek finomítják le. Az ember szinte láthatatlan a folyamatban, legalábbis az emberi mivolta kevésbé van jelen. De a helyzet ezt megköveteli. A TERMÉK gyártása során a management által kellően érzéketlennek, empátia képtelennek talált emberek kiemelődnek és számukra ismeretlen státuszt kapnak, divatos szó használattal élve line leader-ek lesznek. Ezt követően bármikor a tükörbe néznek elhiszik hogy bennük van az x faktor. A dolgozó alattvalók ráfaragtak, jöhet a gyomorgörcs a jobrotation vagy a good bye. És a jóembert nem az foglalkoztatja elsősorban, hogy mennyi a drága company CO2 kibocsátása, hanem hogy amit meg kell tenni azt meg kell tenni. És mivel sok helyütt kicsiben, nagyban, hasonló dolog történik ez a supernatural. A panaszkodás megy rokonlátogatáskor, ünnepnapokon, a buszon hazafelé és a kollektív tudat tudomásul vesz mintsem gerjeszt forradalmat. Ha lehetne egy kívánságban összefoglalni, csak annyi lenne, hogy mindenki egyszerre úgy lássa a rendszert mint Neo a Mátrix I. végén Smith ügynököt.
Ami a kosárban van az mind az erdőből jön, a földből, a hegyekből a tengerekből és a folyókból. Hatalmas monstrumok szippantják ki, óriás hálók kerítik be, gyilkos fűrészek darabolják szét és intelligens gépek finomítják le. Az ember szinte láthatatlan a folyamatban, legalábbis az emberi mivolta kevésbé van jelen. De a helyzet ezt megköveteli. A TERMÉK gyártása során a management által kellően érzéketlennek, empátia képtelennek talált emberek kiemelődnek és számukra ismeretlen státuszt kapnak, divatos szó használattal élve line leader-ek lesznek. Ezt követően bármikor a tükörbe néznek elhiszik hogy bennük van az x faktor. A dolgozó alattvalók ráfaragtak, jöhet a gyomorgörcs a jobrotation vagy a good bye. És a jóembert nem az foglalkoztatja elsősorban, hogy mennyi a drága company CO2 kibocsátása, hanem hogy amit meg kell tenni azt meg kell tenni. És mivel sok helyütt kicsiben, nagyban, hasonló dolog történik ez a supernatural. A panaszkodás megy rokonlátogatáskor, ünnepnapokon, a buszon hazafelé és a kollektív tudat tudomásul vesz mintsem gerjeszt forradalmat. Ha lehetne egy kívánságban összefoglalni, csak annyi lenne, hogy mindenki egyszerre úgy lássa a rendszert mint Neo a Mátrix I. végén Smith ügynököt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése